Természetes termesztés: A kevesebb több

fekete szárú szemüvegével, fehér tunikájával és számos nevető ráncával Masanobu Fukuoka egy kicsit úgy festett, mint egy tipikus varázsló. A pontosság kedvéért a japán termelő és mikrobiológus, a „The One Straw Revolution” szerzője, tényleg afféle mágus, aki megalkotta a „természetes termesztés” koncepcióját, ami világszerte magára vonta tudósok és mezőgazdászok figyelmét még életében (közel 100 évet élt meg), de 2008-as halála óta is folyamatosan reflektorfényben van.

Az elmélet a maga banális egyszerűségével hódít: „A természet képes önmaga is a tartósításra” Fukuoka szerint mivel a természet egy zárt rendszer, ezért nem igényel semmilyen emberi tevékenységet. Ebből pedig az következik, hogy ha hagyjuk a természetet, hogy tegye a dolgát és fenntartjuk az ökológiai egyensúlyt, akkor a növénytermesztés sokkal kisebb erőfeszítéssel és befektetéssel valósulhatna meg. Jelenlegi rendszereink azon feltételezésen alapulnak, hogy a nagyobb termékenység nagyobb hozamot jelent. Ez a feltételezés a gazdaságokat magas fokozaton teljesítő kereskedelmi vállakozásokká alakította, ám Fukuoka természetes termesztésről alkotott filozófiája teljesen megfordítja a szabad piacon alapuló gazdasági modellt.

A természet az alaprajz

A természet törvényeinek alkalmazásával, pl. két teljesen különböző növényfaj keresztezésével Fukuoka sikeresen megduplázta a terményt anélkül, hogy fel kellett volna szántani a földet. Más szóval pontosan az ellenkezőjét tette, mint amit a norma diktál a mezőgazdasági forradalom óta: a monokultúrákat biodiverzitásra cseréli, a vegyi alapú trágyák helyett fehérjegazdag állati csontokból, tojáshéjból, halbelsőségből, lehullott gyümölcsökből, almaecetből, szerves háztartási hulladékből és székletből (állati és emberi is) természetes trágyát hozott létre.

Fukuoka szerint a föld trágyázása kontraproduktív a növények tápanyagszerzési ciklusa tekintetében: a természetben kicsírázó magok a talajban lévő tápanyagokat szívják magukba, ám amint emberi segítséget kapnak a növekedéshez, elveszítik önálló túlélési képességüket, és kitettebbé válnak a fertőzéseknek, és ahogy egyre jobban megnőnek a műtrágyától, már azt a fehérjeforrást részesítik előnyben a természetes forrásokkal szemben.

Fukuoka elemzésében a növények olyanok, akárcsak az emberek, hiszen a megfelelő táplálékra van szükségük a fejlődésük megfelelő szakaszában, ha pedig nem kapják meg, akkor kártevők martalékává válnak és nem tudnak erősekké válni és egészségesen fejlődni. Fukuoka rendszerében nincs szükség a hagyományos mezőgazdaságban használt növényvédőszerekre, rovarirtókra és gyomírtókra, mivel a mikroorganizmusok, így például a fotoszintetizáló baktériumok, az élesztőgombák és a tejbaktériumok elvégzik ezt a munkát.

A gyomnövényeket is egy egyszerű trükkel leszerelhetjük: ha hagyjuk, hogy fehér lóhere nőjön a földön, akkor kiszorul a többi faj, és a talaj közben nitrogénnel is dúsul. Fukuoka mezőgazdasága a többfunkciós megközelítés ilyen formáján alapul, melynek célja megelőzni a talajeróziót, az áradásokat és az belvizet, közben pedig pótolni a levegőből egyre jobban hiányzó oxigént.

„A gazdálkodás végső célja az emberek művelése és tökéletesítése.” Fukuoka szemében a földművelés nem csak az élelmiszer előállításának egy módja volt, hanem egy esztétikai, sőt spirituális létforma. Számára a növénytermesztés az élet holisztikus megközelítése volt, célja pedig az emberek művelése és tökéletesítése olyan módon, hogy az a természet hasznára is váljék. Gondolkodásának másik eleme, hogy a természetes termesztéssel a földművesek felemelkedhetnek és kiléphetnek az agroüzletet folytató csoportosulásokból, és a drága gépeket és helyettesítőket igénylő és az erőforrások folyamatosan növekvő mértékű feléléséhez vezető hightech megközelítést hátrahagyva a természetes földművelés felé fordulnak, amely a természet törvényeinek megfigyelésén és követésén alapul, és számos ajándékot és meglévő, ingyenes eszközt hasznosít: a napot, a levegőt, a vizet, a talajt, a meleget, a mikroorganizmusokat és az enzimeket.

Minden életforma része a hihetetlenül összetett tápanyagciklusnak, amelyben a hulladék újrahasznosul és új erőforrássá alakul: a természet mondhatjuk, olyan összetett rendszerek összessége, amelyet ember sohasem találhat ki.

Ma, a „The One Straw Revolution” megjelenése után 40 évvel a természetes termesztést nem csak Japánban, hanem világszerte alkalmazzák, így például Dél-Koreában, Malajziában, Szingapúrban, Vietnámban, Thaiföldön, Mongóliában és a Fülöp-szigeteken is - az alapok a világ minden táján megvannak hozzá.

A Greenpeace fenntartható mezőgazdasággal foglalkozó szakértője, Christiane Huxdorff szerint Fukuoka „egyike annak az öt személynek, akik a legnagyobb hatást gyakorolták a biogazdálkodásra.” Fukuoka azon véleménye, hogy a természet képes fenntartani magát, egy olyan gondolat, amely hihetetlenül fontos Christiane szerint: „Filozófiája teljesen a minimumra csökkenti az emberi beavatkozást, ami szembenáll a hagyományos mezőgazdasággal: még a burgonyapalánták zöld leveleit is bepermetezik a betakarítás előtt, hogy könnyebben menjenek a dolgok.”

Huxdorff szerint a földművelést holisztikus megközelítéssel kell megszervezni, „ez magába foglalja a hús előállításának és fogyasztásának felére csökkentését 2050-ig, valamint a vegyszerek és szintetikus írtószerek használatának beszüntetését is. Ezen felül, az élelmiszerből származó hulladék mennyiségét drasztikusan csökkenteni kell.” Alapvetően csak annyit kell tennie az embernek, hogy vet és arat, így nem is csoda, hogy a „természetes termesztés” és a „Fukuoka-módszer” mellett kiérdemelte a „Ne csinálj semmit” földművelés elnevezést is. Ez pontosan a lényeg: ne csinálj semmit (feleslegeset), és kiváló terményt kapsz cserébe.