ahol Salzkammergut és Stájerország találkozik, a dachsteini tornyok uralják a tájképet és a tavak, mint a skandináv fjordok, bevágták magukat a meredek völgyekbe – idilli hely egy szelíd völgy végén, krétafehér csúcsokkal körülvéve. A tavon túl kezdődik a Tote Gebirge hegység. Ez egy kopár alpokbeli táj, amely kilométereken keresztül terül el.”
Egy férfi, egy facsónak és talán az alpesi halak legkülönösebbikének keresése – Alexander Scheck egy olyan halász, aki a szaiblingre specializálódott. Nagyon speciális fajtákat keres az Aussee régióban.
Egy élvezetes csónakkirándulás.
Egy Alexander Scheck halásszal közös csónakkirándulásra három dolgot kell magával vinnie: vízálló ruházatot, türelmet és két segítő kezet. Sok munkát és rengeteg tapasztalatot igényel ennek a finomságnak a megtalálása a tó tiszta hegyi vizében. Egyszerű és tiszta, a szaibling a természetben növekszik, és akkor a legjobb az íze, ha a tűzről közvetlenül a tányérra kerül.
AZ ÉSZAK-AUSZTRIAI ALPOK LEGTÁVOLABBI SARKÁBAN
„A tó vize olyan tiszta, hogy inni lehet belőle"
mondja Alexander Scheck, miközben a hálóit készíti elő a csónakházban. Még vet egy utolsó pillantást az égre a mólóról. Nyugalom van. Csak néhány felhő lebeg a hegyek felett. „A tavon túl sehol egy falu vagy város. A víz közvetlenül a hegyekből, a magasan fekvő forrásokból származik. A mészköveken átszűrődve folyik bele a tóba. Ez az egyik oka annak, hogy a tavi szaibling itt ennyire speciális."
Késő délután van
A hálókat be kell dobni. A tó 5,7 kilométer hosszú és közel egy kilométer széles. Alexander Scheck beindítja a „Plätte”-ja motorját – ezt a nevet adta ennek a jellegzetesen hosszú, lapos aljú fa halászcsónaknak. Ezt a kialakítást, amely lehetővé teszi, hogy a tó partján bárhol ki lehessen kötni, már évtizedek óta használják a Grundl tavon. A hálókat a csónak elejébe teszi, majd útnak indul. „A szaibling egy nagyon különleges hal. Össze sem lehet hasonlítani a pisztránggal. A szaiblingnek sokkal finomabb íze van, amire azt mondanám, hogy diós íz." Alexander Scheck a saját bevallása szerint is egy szenvedélyes halász. A hétvégeken a halpiacon található a pult mögött. 31 éves, tehetséges ember, aki egyformán szereti a hegyeket és a tavakat. A szülei tulajdonában van egy tó végén levő fogadó; itt a ház specialitása a szaibling. „Horgászbotok és főzőedények között nőttem fel. Tudom, hogy a legjobb hal az, amit magad fogtál ki" mondta. „Az egyetlen dolog, ami még ennél is jobb, az az a hal, amelyet nem is igazán szabad kifogni." Alexander nevet, miközben a szeme hamiskásan csillog. A fiatalság vétke a szezonon kívüli horgászat. De azok a napok már régen elmúltak.
Késő délután van
A hálókat be kell dobni. A tó 5,7 kilométer hosszú és közel egy kilométer széles. Alexander Scheck beindítja a „Plätte”-ja motorját – ezt a nevet adta ennek a jellegzetesen hosszú, lapos aljú fa halászcsónaknak. Ezt a kialakítást, amely lehetővé teszi, hogy a tó partján bárhol ki lehessen kötni, már évtizedek óta használják a Grundl tavon. A hálókat a csónak elejébe teszi, majd útnak indul. „A szaibling egy nagyon különleges hal. Össze sem lehet hasonlítani a pisztránggal. A szaiblingnek sokkal finomabb íze van, amire azt mondanám, hogy diós íz." Alexander Scheck a saját bevallása szerint is egy szenvedélyes halász. A hétvégeken a halpiacon található a pult mögött. 31 éves, tehetséges ember, aki egyformán szereti a hegyeket és a tavakat. A szülei tulajdonában van egy tó végén levő fogadó; itt a ház specialitása a szaibling. „Horgászbotok és főzőedények között nőttem fel. Tudom, hogy a legjobb hal az, amit magad fogtál ki" mondta. „Az egyetlen dolog, ami még ennél is jobb, az az a hal, amelyet nem is igazán szabad kifogni." Alexander nevet, miközben a szeme hamiskásan csillog. A fiatalság vétke a szezonon kívüli horgászat. De azok a napok már régen elmúltak.
„De én eszem sültcsirkét vagy halrudakat is."
Alexander Scheck kikelt azok ellen, akik elkövetik a hal fokhagymával való ízesítésének „bűnét". Habár nevet, de azért teljesen komolyan gondolja. Alexander Scheck, a halász igazi élvezetet talál az eredeti ízben és a természetes ételben. Ő maga testesíti meg a nyugodt, egészséges étkezést, anélkül hogy saját maga így nevezné. Az emberek rengeteg halat esznek az Aussee régióban.
„A HAL ÍZE AKKOR A LEGJOBB, HA VÉKONY BÜKKFÁBÓL RAKOTT TÁBORTŰZÖN GRILLEZIK MEG."
Mint ahogy annak idején a hagyományos „Lechpartien" csinálták” mondja Alexander, azokra a spontán délutánokra utalva, amikor a tóparton, az őszi ívási időszakban néhány friss szaiblinget grilleztek. Ezekben a napokban az emberek összegyűltek egy „Lechpartie”-ra egy tóparti kunyhóban. „Másfél órával előtte rengeteg sót kell beledörzsölni a halba, majd a sót és folyadékot letörölve, nagyjából 30 centiméterrel a tűz felett kb. 12-15 percig kell sütni. Nagyon fontos, hogy a bőre rajta maradjon. Ha enyhén sózzák meg, akkor ez a legjobb része a halnak! És a szaiblingnek egyébként is alig vannak pikkelyei.
DE MI AZ, AMI AZ AUSSEE SZAIBLINGET OLYAN SPECIÁLISSÁ TESZI?
A Grundl és a többi környéken található tó hihetetlenül tiszta. Valójában annyira tiszták, hogy a halak alig találnak benne ennivalót. „A tavi szaibling itt nem nő nagyon nagyra, de tökéletesen alkalmazkodott a hegyi tavakban a tápanyagok hiányához. A hal valójában a lazacok családjába tartozik, és a természetes életterét az utolsó jégkorszak után találta meg itt." Az összes tavi szaiblinget az Alpok gerincétől délre találták, ahová az emberek telepítették be valamikor, mivel azon a területen nem őshonosak. „A szaibling nem talál túl sok ennivalót itt. Rengeteget kell úsznia a planktonok kereséséhez."
Ez két módon van hatással a hal minőségére:
Ez kétféle módon van hatással a hal minőségére: a hús hihetetlenül porhanyós - és a Grundl tavi szaibling húsa és gyomra halványpiros színű. „Ez a szaibling által fogyasztott planktonok miatt van. Ezekben a tavakban nagyon kevés kisebb hal található, így a vadász tisztán planktonfogyasztóvá változott." A plankton a szaibling gyomrában és húsában világos rózsaszínűvé változik - ez mutatja az Aussee szaibling esetében, hogy a hal teljesen természetes eredetű.
Hét óra van
és a lágy nyárközepi időjárásból esős és szürke ősz lett. Alexander a csónakjában állva, esőkabátban és térdig érő gumicsizmában az egyik halat a másik után húzza ki a vízből. A nap végére már kb. 50 halat fogott. Ez egy erős fogás. Jó napokon akár 200 szaibling is lehet a hálóban.
„A HÚS SOKKAL FINOMABB"
„Az ízéről meg lehet mondani, ha a hal egy tóból származik. És emellett még látható is." Milyen módon? „A hal frissességét a kopoltyúja körüli piros színből és a tiszta szemekből lehet megállapítani; ez a legtöbb halra igaz. De a minőséget az uszonyokról is meg lehet állapítani." Kihúzza a következő példányt a hálóból, kiszabadítja a kifogott halat a zöld szálak közül, és két gyors, hozzáértő ütéssel megöli a csónak korlátján. Ezután rámutat az uszonyokra. „Ha a hal tenyésztőtől származik, akkor zömökebb az uszonya, mert a medencében kevesebb hely áll rendelkezésre az úszáshoz. Az igazi, vad halnak erős és szép uszonyai vannak, mint például ennek a példánynak." Kifogták, tartósították és a bécsi udvarba szállították. Grillezték, füstölték vagy ecetben savanyították. Manapság már mindenki ehet friss tavi szaiblinget. Csak megfelelő időben kell kisétálni a halpiacra.
