Szépségfarm: nem szokványos állattartás

ami a fejükből kiáll, és felfelé tekerednek, mielőtt a szájuk felé visszatérnének. Más példányoknál a szarvak letörtek vagy furcsán eltekeredtek. Minden egyes szarv egy-egy ujjlenyomat, ami annyira személyes mint az arc. Ami még fontosabb, hogy mindegyik szarv a helyén van.

– mindenki csak Frednek hívja – a Rechberg környéki helyi kórus második baritonja, de mindenekelőtt egy lelkes gazdálkodó. „Ha a gyerekektől megkérdezzük, hogy mi jut először eszükbe a tehenekről, akkor azt válaszolják, hogy füvet legelnek, szarvaik vannak és a borjaikkal a mezőn ácsorognak”, meséli, miközben ujjaival a tulajdonságokat számolja. „Ennél több pedig nem is kell.”, mondja bólogatva. A mögötte lévő csűrből tehénbőgés hallható, és a jószágok már tudják is, hogy mi fog következni. Elkezdenek mocorogni, mivel hét óra előtt vagyuk, és várják, hogy megfejjék őket. A gyermeki képzelet szerinti tehénnek azonban nem sok köze van a valósághoz: a legtöbbjüknek nincs szarva, és sok időt töltenek a csűrben, koncentrált takarmányt esznek és a születés utáni napon elválasztják őket a borjaiktól. A borjak tejpótlót kapnak inni, és bár szükség van rájuk, hogy tejet adjanak, sajnos az emberi fogyasztókkal állnak versenyben.

mondja Rutschmann. Fred gazdaságában, a Klettgau-Rechbergben található Hof Gasswiesben úgy szokás, hogy az állatok igényeihez igazodnak, és nem fordítva. Fred és tájtervező felesége Silvia egy biofarmot működtetnek a Fekete-erdő délkeleti végén – Svájc már csak egy köpésre van innen.

Immár több, mint tíz éve a Rutschmann család egy úgynevezett „anyai kötődésű és dajkaságba vett borjúnevelést” alkalmaz, mely során a borjú az anyjával maradhat a születés után és eleinte egy hétig ihat a tejéből, az ezt követő három hónapig pedig csak alkalmanként. A csűrök nincsenek ráccsal lezárva, hanem napjában többször kinyitjuk őket. Amikor pedig be van zárva, az állatok akkor is láthatják, megszagolhatják, megnyalhatják és megérinthetik egymást. A teheneket ebben az időszakban fejik meg, de nem teljesen, hanem hagynak eleget a borjaknak, akiket aztán a dajkáikhoz visznek a legelőre, ahol továbbra is ihatnak tejet, de ehetnek a fűből is.

a szarvasmarhák természetes viselkedési mintáik alapján dolgoztak ki. Ugyanez igaz a tenyésztésre is, hiszen nem történik mesterséges megtermékenyítés: a bikának kell tennie azért, hogy a borjak kis patazaja legyen később hallható. Ez azt jelenti, hogy a hagyományos gazdaságokkal szemben Hof Gasswies az egyetlen hely, ahol a szarvasmarhák a saját ösztöneikre hagyatva csak az év elején borjaznak le. Télen a vemhes tehenek bent vannak, meleg és száraz helyen. Szülés előtt nem sokkal nem adnak több tejet, így kivehetők a tejadásból.

Meg lennénk lepve, hogy a Rutschmann család által alkalmazott állattartási mód mennyire szürke zónában hagyja őket a német jog alapján, hiszen a tejgazdaságok tevékenységét továbbra is az 1931. május 15-én beiktatott tejre és zsírokra vonatkozó törvény szabályozza, ami a tejet a következőképp határozza meg: „egy vagy több tehén tőgyének egy vagy több rendszeres és teljes fejéséből származó termék, melyet adalékanyagok és módosítás nélkül alaposan összekevernek.” Hof Grasswiesben azonban a tőgyeket nem rendszeresen és teljesen fejik meg, ezért az így kapott termék hivatalosan nem is számít tejnek. De ezeket azért nem véletlenül hívják „szürke zónáknak”, hiszen senki sem ellenőrzi, hogy a Rutschmann család mennyire tartja be ezt a rendeletet, és még senki sem kötelezte őket annak betartására.

a tej előállításában jelentkező szezonális visszaesés és az anya és borja közötti kapcsolat azt jelenti, hogy a teheneknek nem kell télen koncentrált takarmányt adni, a gazdaságnak viszont így is vannak nehézségei: a zsíros tej ágazata a folyamatos termelésnövekedés felé tolódott el, így ha a teheneknek (és borjaiknak) több időt, helyet (a szarvaiknak) hagyunk, és tovább élnek (egészségesek és jól élnek), akkor kevesebb tejet állíthatunk elő. Összehasonlításképp Rutschmannéknál egy tehén évente átlagos 3500 liter tejet ad, míg egy speciális tenyésztésből származó „turbovine” gond nélkül 10 000 litert képes leadni. Amit a tejárak nem tükröznek azonban, hogy milyen hatással van ez az ipari állattartás az ökoszisztémára, vagy, ahogyan Rutschmann megfogalmazza: „A gazdasági növekedés helyett a biodiverzitásba fektettünk.”

a tehenek az év egészében borjaznak, és a teheneknek egész évben a lehető legtöbb tejet kell előállítaniuk. Ehhez a füvet évente többször le kell nyírni, hogy megőrizze a fehérjetartalmát. Ez azonban nem vonzza a rovarokat. Amikor a Rutschmann gazdaságban a tehenek tavasz végén és nyár elején leborjaznak, akkor az év legkiválóbb füve áll rendelkezésükre – éppen akkor, amikor arra a teheneknek szüksége van. A füvet nem kell folyamatosan nyírni, mivel az állatok csak annyit legelnek le, amennyire szükségük van, így a fű szabadon tud nőni, ami több rovart és dalosmadarat jelent, viszont kevesebb kártevőt is Hof Gasswies gyümölcsöseiben.

újításukért már számos díjat kaptak. „Ez megmutatja, hogy a modern mezőgazdaság mennyire elveszítette a kapcsolatát a természettel”, vélekedik Rutschmann, miközben a fejőhelyiség felé tart. Elli a 4 ½ éves, 800 kg-os tehén már csak rá vár. Ő egy Simmentaler Fleckvieh, ami egy kétcélú szarvasmarha, tehát jó minőségű tejet és húst is képes adni. Hof Gasswiesben mind a 44 fejőstehénnek saját neve és személyisége van. Ott van Julia, 14 éves és kemény mint a vasszög, míg a nyolc éves Marianne láthatóan erős akaratú. A hét éves Regina könnyen megijed, a három éves Coco viszont a lehető legnyugodtabb jószág. De itt van Elli, aki nem is lehetne boldogabb.

mondja Sylvia Rutschmann. A jószágok itt követhetik természetes viselkedésüket, ezáltal kevésbé stresszesek, és ritkábban betegszenek meg. Ezzel az állatorvosi számlákra is kevesebbet kell költeni, így pedig nincs szükség annyi táplálékkiegészítőre a borjaknak. A Rutschmann gazdaságban fejt tej pontosan olyan, amire a borjaknak szükségük van, és olyan hőmérsékleten adják nekik, ami az érzékeny emésztőrendszerüknek kezelhető. Miközben Sylvia erről mesél, zörgés hallatszik a csűrből. Sylvia rögtön tudja, miről van szó, ezért felpattan és kenyérrel a kezében a csűr felé veszi az irányt: az egyik tehén megpróbálta kinyitni a kaput, hogy a legelőre mehessen. Amikor odaér, a kapu már félig nyitva van, és néhány repülőgépirányítókat megszégyenítő kézmozdulattal hátrébb parancsolja a teheneket, majd visszatérnek, hogy megpaskolja őket.